Definíció
Testmanipuláció, -munka masszázs- és mozgástechnikák segítségével fekvésben, ülésben, álló helyzetben és járás közben.
Az ’50-es években Ida P. Rolf (1896-1979), amerikai biokémikus által kifejlesztett gyógyítási mód, mely feltalálójáról kapta a rolfing elnevezést.
A rolfing elmélet szerint a helytelen testtartás külső vagy belső befolyások hatására alakul ki. Ennek következménye a tartós izomfeszesség, mely az izompólyák megkeményedéséhez és összetapadásához vezet, és ez a helytelen testtartást egyre jobban fokozza. A rolfing módszer ezért a kötőszövet és izomzat megkeményedéseinek és összeragadásának a fellazítására és feloldására összpontosít. A rofling segítségével megelőzhetőek a kopások, és csökkenthetők vagy elmulaszthatók a mozgásszervi fájdalmak.
Másrészről a rolfing egy teljességre törekvő módszer is, mely a testet és lelket összekapcsolja. Egy helytelen testtartásnak ugyanis nemcsak ortopédiai fejlődési rendellenesség lehet az oka, hanem egy nyomasztó lelki hangulat is eredményezheti. Miközben javul a testtartás, a lelki szenvedés is megszűnik, és a beteg külsőleg és belsőleg egyaránt egyenesbe kerül.
A kezelőorvos a beteget rendszerint tíz, pontosan meghatározott ülésben kezeli, miközben alig, vagy egyáltalán nem beszélnek egymással.
A tudományos irodalomban a rolfing módszert sok kritika éri.
