Definíció
A görög cheir: kézzel végzett kifejezésből ered, orvosok által alkalmazott manuális gyógymód, amely a test belső öngyógyító működésével, erejével, az agy, a test és a gerinc összefüggésével és ennek az összefüggésnek a gyógyulásra és egészségmegőrzésre való hatásával foglalkozik. Olyan konzervatív terápia, amelynek során a gerinc ízületekben lévő blokádokat (subluxatio) megfelelő fogások és mozgatások révén feloldják.
A kiropraktika az ún. manuális terápiák közé tartozik. Története a XIX. Század végén kezdődött Amerikában, alapítója a kanadai születésű Daniel David Palmer, aki eredetileg mágneses gyógyítással foglalkozott, de az ő nevéhez fűződik a biofeedback módszer is. A módszer hatásosságára úgy jött rá, hogy egy siket paciens hallását úgy állította vissza, hogy észlelte egyik gerinccsigolyája elmozdulását, és azt helyreállította.
A kiroterápia alapgondolata, hogy szinte valamennyi testi baj az gerincízületek hibájára vagy blokádjaira vezethető vissza, így a kiropraktőrök elsősorban a gerincoszlop ízületeiben lévő blokádok megszüntetésében látják a betegség gyógyítását.
A következő tünetek utalhatnak ízületi blokádokra a gerincoszlopban:
- hátfájás
- tarkó- és fejfájás
- ágyéki fájdalom
- mellkasi fájdalmak
- légzésfunkciós zavarok
- váll panaszok
- krónikus fülzúgás
- szédülés
- látászavarok
- fájdalom a karokban
Az ízületi blokádok hatása ideg összeköttetésekkel magyarázható, melyek az ízülettől a gerincvelőn keresztül a megbetegedett szervhez futnak.
A kiropraktőr egy célzott rántással vagy egy kis csavarással oldja fel a blokádot. Ezáltal csökken az izomfeszesség és az ízület szabad lesz. Az orvos közben csak egy egészen minimális erőt fejt ki az ízületre – ennek ellenére a csontok illeszkedésénél pontosan hallható egy „roppanás”. Hasonló módon kezelik azokat a fájdalmakat is, melyek a térd-, könyök vagy csípőízületből sugároznak ki.
A kiroterápia a gerinctájéki mozgáskorlátozások kezelésére elismert módszer. A „merev” nyak vagy az ágyékfájdalmak ténylegesen gyakran vezethetők vissza a gerinccsigolyák közötti ízületek blokádjára. De ezt nem a „kificamodott” csigolyák, hanem a megkeményedett és túlfeszített izmok okozzák. A feszes nyak többek között vállfájdalmakat, fejfájást, szédülést vagy látászavarokat is előidézhet.
