Definíció
Egy víztisztítási eljárás
eredményeképpen nyert víz. A módszert 1987-ben Wilfried Hacheney
fizikus fejlesztette ki, de csak a ’90-es években jött divatba.
Az
ivóvizet egy, a vízvezetéktől független készülékbe töltik (hasonló egy
mixerhez), mely egy fedővel ellátott üveg- vagy fémhenger. Egy rotor
segítségével négy és fél percen keresztül forgatják a vizet, mely aztán
egy beépített lefolyócsövön keresztül kifolyik. Ezen eljárással
állítólag a vezetékes víz „fizikailag energetizált és regenerált” lesz.
Az ilyen módon tisztított vizet, mint mindenre alkalmas gyógyszert, ún. „vízudvarokban” árulják.
