Balaton vízszintjének szabályozása

Részletes információkat talál Budapestről: szállás, utazás, város kalauz, szórakozás, kikapcsolódás, üzlet és tanulás.

Balaton vízszintjének szabályozása

Balaton vízszintjének szabályozása

A siófoki zsilip történetéből

A Balaton ingadozó vízszintjét többször próbálták szabályozni a történelem folyamán. „Az első beavatkozás Galerius császár nevéhez fűződik, aki a III. században vízlevezető csatornát építtetett valahol a mai Siófok térségében. Erről az eseményről Sextus Aurelius történetíró tájékoztat bennünket, aki leírja, hogy a császár 292-ben, elsősorban a Keszthelytől délre a mai Fenékpusztánál vezetett hadiút és átkelőhely biztonsága érdekében szabályoztatta a tó vízszintjét, és a környező területet megtisztíttatta az erdőktől.” Ez a zsilip, mely egyes források szerint nem volt más, mint egy átvágott, a Balaton vize által átjárhatóvá tett homokturzás, a népvándorlás korában eltűnt. A tó jelentős vízszint-ingadozása arra utal, hogy jelentősebb település a tó mentén csak a magaslatokon alakult ki (Tihany, Szigliget).

A XIX. században tervek készültek a Balaton vízszintjének szabályozására, mely több célt szolgált:

  • hajóút kialakítása, mely a tavat a Dunával köti össze,
  • a Balaton körüli mocsarak, berkek lecsapolása, bevonásuk a mezőgazdasági művelésbe,
  • a balatonfüredi kikötőhely biztonságosabbá tétele,
  • a Budapestet az Adriával összekötő vasútvonal mentesítése a víz- és jégkároktól. (A vasútvonalat 1858-ban kezdték el építeni, s „a tó 1860-62. évi magas vízállása veszélyeztette, sőt megrongálta a vasúti töltést, ezért a Déli Vaspálya Társaság is lépéseket tett a Balaton szabályozása ügyében.

A Balaton vízszint-szabályozásának érdekében Siófokon fazsilipet építettek. A zsilip ünnepélyes átadása 1863. október 25-én volt. „Bár évtizedekbe telt, míg a vállalkozás meghozta a kívánt eredményt, s közben hatása is meglehetősen ellentmondásosnak bizonyult, az 1863. évi zsilipátadás mégis korszakalkotó jelentőségű volt a Balaton történetében: nem csak a Sió és Siófok, hanem az egész Balaton életében.” (Ligeti László: A Balaton és szabályozása. Vízügyi Történeti Füzetek. Budapest, 1974., 51. oldal.)

A Balaton partja üdülőövezetté vált, a megépült vasút a tó gyors megközelítését tette lehetővé, és újra napirendre került a Duna-Balaton víziút megteremtése. Korabeli sajtóhírek szerint a zsilip működésével elégedettek voltak mind a tervezők, mind a tó partján élők. 1866-ban azonban az aszály következtében jelentősen lecsökkent a vízszint (a Fertő-tó és a Velencei-tó ki is száradt). A mínusz 45 centiméteres vízszint mellett pusztultak a halak és a nádasok, és sokan a zsilipet és kezelőiket kezdték hibáztatni a kialakult helyzetért.
1867-ben ismét megnőtt a tó vízszintje, ami elöntésekhez vezetett, hiszen a zsilip kis áteresztő képessége nem volt elegendő a hirtelen jött víztömeg levezetésére. „Természetesen megint volt nagy lárma. »Kiöntenek bennünket, mint az ürgét«, »puskaport a zsilipnek!« stb. eféle kifejezés hangzott el az ujságokban, pedig hát sem a zsilip, sem a csatorna, sem a kezelő-szabályzat, legkevésbé pedig a kezelők nem tehettek róla, mert azzal a gyenge érrel nem lehetett a tó vízállását szabályozni.” (uo.)
„Az 1871-1883 közötti nedves időszakban újra magasra duzzadt a Balaton és a berkek is víz alá kerültek. A siófoki fazsilip és a Sió vízvezető képessége elégtelennek bizonyult. 1891-ben olyan magasra emelkedett a tó vize, hogy a balatonfüredi sétány is víz alá került és sok mezőgazdasági kár is keletkezett. A siófoki zsilip pedig annyira megrongálódott, hogy összedőléstől kellett tartani. Ezért 1891-ben a régi zsiliptől lefelé 165 méterre a mederbe egy 2X8 m nyílású, 50 m3/s vízemésztésű vastáblás betonzsilipet építettek.
1921-től napjainkig számos „rekord” kapcsolódik a zsilip történetéhez. 1965-ben a part menti elöntések elkerülése érdekében 1791 tómillimétert engedtek le a tóból. Ez az 1 milliárd 80 millió m3 víz a Balaton víztömegének a fele. 1942 áprilisában jegyezték fel a legerőteljesebb vízeresztést; ekkor egy hónap alatt 26 centiméternek megfelelő vízmennyiséget engedtek le a tóból. Ez azt jelenti, hogy – szemben a 2005. szeptember 1-jét követő napok 4,8 m3/ s-ot kitevő vízeresztésével – 60 m3 víz zúdult le másodpercenként a víz a Sió medrébe.
A zsilip segítségével csak a maximális vízszint szabályozására (csökkentésére) van lehetőség. Ezért aszályos időszakokban csak a zsilip zárva tartásával óvhatjuk a Balaton vizét, ahogy ezt tettük is 2000. április 30. és 2005. szeptember 1. között. A zsilip történetében ez a leghosszabb időszak, amikor nem történt vízeresztés a Sió-csatornába a Balatonból.

Vízkészlet-gazdálkodás és vízszintszabályozás
A tó vízkészlet-gazdálkodásának alapelve, hogy az üdülési vízszint és a kommunális vízigény kielégítése biztosítva legyen. A tóból évente mintegy 30-40 tómm a felhasznált vízmennyiség. A tó vízszintszabályozása a Sió zsilippel és a 121 km hosszú Sió-csatornán levezetésre kerülő vízeresztéssel történik. A zsilip vízemésztő képessége 80 m3/sec, azonban ilyen mértékű vízlevezetésre a Sió-csatorna medre - az elmaradt karbantartás és felújítás miatt - nem alkalmas.

A siófoki zsilip kezelője a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltsége.

Forrás:
Katona Ottó – Tóth Andrea, Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság
www.kdtvizig.hu


Hirdetés

Budapesti szálloda foglalás

Város:
Kategória:
Elhelyezkedés:
Hotel neve
Foglaljon szállást a budapesti szálláshely kereső segítségével. Budapesti hotelek és szállodák, valamint panziók, apartmanok, hostelek és egyéb olcsó szállások Budapesten széles választékban! Budapesti szállásfoglalás gyorsan, egyszerűen, azonnali visszaigazolással, a legjobb internet árakon!

Hirdetések



Debrecen – Programok,Információk
Megosztom Pin It
email