Érdekességek Budapesten
A Ráday utca - Budapest „Latin Negyede"
A mára a budapesti belváros szerves részévé vált Ferencváros egykori főutcája, a Ráday utca elképesztő fejlődésen ment keresztül az elmúlt 15 évben. A Kálvin teret a Nagykörút déli részével összekötő utcában a kávézók, éttermek, könyvesboltok és bisztrók mintha csak egy pillanat alatt nőttek volna ki a földből, kihasználva a történelmi városrész előnyös turisztikai és építészeti sajátosságait.
Népszerűségét az is növelte, hogy részben sétálóutcává alakították; személygépkocsik egyáltalán nem, csak a BKV 15-ös busza közlekedhet benne immár. A Ráday utca legnépszerűbb vendéglátóegységei a Berliner étterem, mely földalatti barlangrendszerre hasonlít, a Paris, Texas pizzéria és kávézó, valamint a Pink Cadillac étterem, de a perzsa konyhaművészet kedvelői sem maradnak éhen.
Késő délutántól éjfélig, az addig nyugodt, csendes utca szinte életre kel, sokunknak a párizsi Quartier Latin jut róla eszünkbe. A környéken sok iskola, egyetem és diákszállás található, így szinte biztos, hogy több magyar szót hallunk itt, mint a többi népszerű, turisták által frekventált helyen.
Cipők a Duna partján - egy megrázó emlékmű
A külföldi média által is gyakran népszerűsített kompozíció a Duna partján, a Steindl Imre utca közelében áll. Az 1944-45 során a Nyilaskeresztes Párt pribékjei által ártatlanul a Dunába lőtt magyar zsidóknak állít maradandó emléket.
Az általában tömegesen végrehajtott kivégzések során az áldozatokat arra kényszerítették, hogy sorba rendezve álljanak a Duna partján, majd (jobb esetben tarkólövéssel) a Dunába lőtték őket. Az emlékmű három pontján is kovácsoltvas tábla hirdeti: „A nyilaskeresztes fegyveresek által Dunába lőtt áldozatok emlékére állíttatott 2005. április 16-án."
Az emlékmű helye szimbolikus, hiszen a budapesti Duna-part szinte minden pontjáról megtörtént, hogy zsidókat lőttek a Dunába, különösen a Margit-sziget északi része felőli oldalon.
Központi Nagyvásárcsarnok - a legizgalmasabb budapesti piac
Budapest egyik legszebb funkcionális épülete a pesti Fővám téren álló Nagyvásárcsarnok. Építője, Petz Samu szerint „a szép épületnek harmóniája és használhatósága kell legyen". Ez sikerült is neki: a Nagyvásárcsarnokra büszkék a pestiek.
Az épületet fedő színes építőkerámia elemeket a Zsolnay gyárban készítették. A nagybani árusítás 1897 februárjában kezdődött meg. Az épületbe beérve először annak méretén döbbenhetünk meg, de kialakítása is jellegzetes: mintha egy pályaudvaron állnánk. Körülöttünk pedig a budapestiekre annyira jellemző sürgés-forgás zajlik, miközben a friss termények közül válogatnak szakértőként.
A földszinti részen főleg élelmiszerféleségeket találunk, az emeleti körfolyosón a hagyományos magyar népművészet remekeit kínálják a látogatóknak, az alagsorban pedig - a modern idők jeleként - szupermarket nyílt.
Marxim étterem - a kommunizmus utolsó lehelete
A Marximnak nem a konyhája a legfőbb vonzereje (bár tanúsíthatjuk, hogy finomat főznek), hanem berendezése és környezete. A Moszkva térhez közeli Kisrókus utcában, egy hatalmas elhagyatott gyárépület tőszomszédságában található étterem cégére egy elnyújtott szárú, neonfényben úszó vörös csillag.
A pincehelyiség gyakorlatilag egy múzeumra hasonlít: szögesdrótok választják el az asztalokat egymástól, emellett kommunista propaganda-poszterek, lobogók, karikatúrák borítanak szinte minden szabad falragasznyi részt. Külön pikáns fejezet az étterem történelmében, hogy mivel a magyar jog bünteti a tiltott önkényuralmi jelképek használatát, az étterem ellen eljárás indult.
A büntetőeljárás azonban hamarosan bohózatba fulladt, ahogy a nyilvánosság értesült az esetről, és az eljárást, amely egyébként kiváló ingyenreklám volt az étterem számára, megszüntették. Nagyon kevés olyan hely van Budapesten, ahol a volt kommunista diktatúra szimbólumait ennyire nyíltan teszik közzé, bár a humoros megközelítésre eddig még nem akadt példa. Feltétlenül próbáljuk ki a Lenin pizzát, de a kagylókkal teli KGB saláta (értik: kagylókkal!) sem rossz választás.
Millenniumi Földalatti Vasút (M1) - a történelmi metróvonal
Európa kontinentális részének első földalatti vasútja az Andrássy út alatt húzódik. A Nemzetgyűlés 1870-ben adta áldását az építkezésre, miután kizárták a felszíni közlekedés koncepcióját, az Andrássy út nyugalma érdekében. Megoldást viszont mindenképpen kellett találni, hiszen a Vörösmarty tértől a Hősök teréig szükség volt tömegközlekedésre a millenniumi ünnepségek idejére.
Az építkezés két évvel az 1896-os budapesti világkiállítás előtt indult meg, és határidőre be is fejeződött. A megállókat sárga táblák jelzik az Andrássy út mentén; mozgólépcsők nincsenek, ugyanis az acélpillérekkel megerősített metróalagút csupán pár méterrel a föld alatt található.
A megállók kisebbfajta múzeumokhoz hasonlítanak; képekkel és többnyelvű szövegekkel illusztrált történelmi áttekintést olvasgathatunk, amíg a pár percenként közlekedő metró meg nem jön.
